we only live once

ennyi.

2012-02-27T19:23:00.004+01:00

hol vannak az értékek? hol van az a régi srác

tegnap még barát volt, mára már csak csalódás

nem vagy az átlag,

mégis az lettél, amit vártak

nem sejted, milyen nehéz

amikor annyit mondok: bárcsak...

egyszer te is azt mondtad nekem

hogy jól bánok a szavakkal

mégsem tudok mit kezdeni

ezekkel a falakkal

miért emelted őket,

ha azt mondtad, bízol bennem?

miért csinálod másképp

ha megígérted nekem?

tudod, nem haragszom rád,

egyszerűen nem értelek téged

az a sok tehetség, kitartás

mondd, hova tűnt belőled?

miért kellett

a felszínre, és minden másra adni?

nem gondoltál arra, hogy magadra foglak hagyni...

nincs értelme semminek, ha nem az vagy, aki voltál

elszaladsz a baj elől, letagadod, amit mondtál

mutatod, hogy erős vagy, de gyengébb lettél nálam

ezek után mit vársz tőlem? itt nem én hibáztam...

állnék melletted, hogyha te is állnál velem

megszegett, üres ígéret minden lépéseden

száll a füst, én ordítok, de nincsen, aki hallja

elfordulok attól, aki nem figyel a zajra...

Itt a tavasz

2012-02-26T15:52:00.000+01:00

és tényleg. Olyan szép idő volt tegnap, hogy öröm volt kint lenni. Voltam is futni.
Nincs is jobb egy kis kellemes izomláznál.

Másrészt... valamin töröm a buksim egy ideje...

Nem akarom, hogy az emberek megváltozzanak. Miért nem marad mindenki olyan tiszta, mint amilyen volt? Miért tesznek inkább rossz dolgokat? Miért van szükségük rá?
Nem akarom ezért elveszíteni a barátaimat, nem akarom, hogy megváltozzanak... mégis, ha visszanézek, és látom, hogy milyenek voltak régen, azt kívánom, bárcsak visszautazhatnék az időben, még ha gyengébb is voltam akkor... mert olyannak akarom látni, amilyen régen volt.
Mi lesz így később?
Félek.

vannak dolgok...

2012-02-21T20:23:00.004+01:00

Gondolkoztam.

Miért félnek az emberek azoktól a dolgoktól, amiket egyedül kell megtenniük? Ilyen például egy fellépés, egy érettségi, vizsga, vagy meghallgatás. Akármennyire is határozottak vagyunk, még mindig bennünk van egy picike szálka, a bizonytalanság szálkája, ami talán csak attól van, hogy amikor ezeket a dolgokat visszük véghez, olyan átkozottan egyedül vagyunk... és nem támaszkodhatunk senkire.
Vajon hogy jut el az ember a teljes öntudatig?
Mi teszi az embert bizonyossá önmagában?
Vajon kiben kellene hinni, Istenben, vagy magunkban?

Vannak emberek, akik egyszerűen csodálatosak, hiszen azt látjuk, hogy szinte minden sikerül nekik, amiket megpróbálnak. Egy bonyolult gyakorlat, egy ugrás, vagy akármi, amibe belekezdenek. A magukba vetett hit miatt, vagy Istenben való hitük miatt? Vagy esetleg mindkettő?
Talán mindenkinek kevesebbet kellene törődni a "de mi van, ha?"-val.
Talán nem kellene megfordulnia a fejemben annak, hogy esetleg nem fog menni.
Ha nem lennének kétségek, minden sokkal de sokkal könnyebb lenne.
De vajon hogy juthatok el arra a szintre, hogy ne legyenek kétségeim? Minden csak felfogás kérdése, ezért valahogy biztosan képes leszek rá egyszer. Van, aki ilyennek születik, de van, akinek dolgozni kell rajta.
Azt hiszem, ez az egyetlen út ahhoz, hogy valóra váltsuk az álmainkat.

Ha körülnézek, azt látom, hogy mindenki bizonytalan magában. Mindenki körül van véve barátokkal, de legbelül mégis magányos. Mindenki magára van utalva. Kiöntik a lelküket, keresik a vigaszt, a társat, a szerelmet, de nem találják. Ha nem sikerül, összeomlanak, és hiába is vigasztalnánk őket, legbelül teljesen reménytelennek érzik a helyzetet, hiszen nem történik semmi. Tudom, milyen érzés, amikor kudarc után kudarc jön, az emberek sorra beléd rúgnak, kihasználnak, kétségbeesve próbálod szelektálni a személyeket, akik körülvesznek, próbálsz rájönni, ki az igazi, és ki az, aki csak ámít, szeretnél hinni, ezért nem látsz át a hazugságokon... és nem akarsz beengedni senkit.
Meg kell tanulni küzdeni - azt hiszem, mindent meg lehet tanulni a világon. Önuralomra, akaraterőre van szükség. Ellent kell tudni mondani magunknak, pozitív gondolatokkal kell megtölteni a lelkünket, mosolyogni minden helyzetben, mégsem titkolni a végtelenségig, ha összetörik a szívünk. Sírni, amikor kedvünk tartja, megszólalni, amikor úgy érezzük, ki kell mondanunk, ami bennünk van...
Az emberek annyira magányosak... több milliárdan vannak, és mégis magányosak. Persze vannak olyanok, akik megtalálják a társat, a másik lelket, a másik részt, vagy hogy is kell ezt mondani.
De vannak, akik elkeserednek, és nem küzdenek tovább, sírnak, de nem haladnak sehova, odaadják magukat azoknak, akik meg sem érdemlik... és elveszítik önmagukat.
Mi marad ezután nekik?
Mindannyian szeretni akarunk, és mégis mindenkit bántunk...

"Vannak dolgok, amiket egyedül kell megtennünk, nem számít, ki visz el odáig."

2012-02-19T19:19:00.001+01:00

Sziasztok!

Húha... azt hiszem, ilyen jó hétvégém igazán régen volt. ^^ Nagyon imádtam, annyira jól szórakoztunk...
Péntek délután lejött Ati, hazamentünk, örültünk egymásnak, mint a kiskutya a farkának, Ao Oni-ztunk, ami egy rohadtul félelmetes játék, aki akarja, itt csekkolhatja a Pewdiepie channeljén, akiről egyébként még szerintem írni fogok, mert egy állat. xD
Miután a sikításaimtól zengett a ház, és tesómék röhögtek, hogy miért ordítok folyton, ha feltűnik a lila ember, beszélgettünk, kajáltunk, és MEGCSINÁLTAM A FEKVŐT, IGEN, MEGCSINÁLTAM, JÓ VAGYOK, ELHATÁROZTAM ÉS SIKERÜLT, SZÓVAL KI A KIRÁLY???

Másnap felkeltünk fél nyolckor, hogy minek, sejtelmem sincs, egyszerűen nem tudtam visszaaludni...-_-
Felhívtam Pattit, hogy mikor menjünk szánkózni, aztán megbeszéltük fél 4-re, lett belőle 4 óra, de nem volt szánkónk, csak zsákunk, és reméltük, hogy a trabanttetők kint lesznek. Kint is voltak.
Először rám tört a pánik, ami ilyenkor szokott, mikor ott állok a meredek dombnak a tetején, és az jár a fejemben, hogy nem, én itt soha nem csúszok le...
De aztán egy-két csúszás után megjött a bátorságom, ahogy az lenni szokott, és nagyon durvákat csúsztunk. XD
Patti egyszer akkorát ugratott, hogy esés előtt megpördült egyet a levegőben, és ráesett a mellkasára (fagyott havas aszfaltra egyébként), egy fél percig csak fulladozott... azt hittük meghal, vagy valami...:DDD
Aztán Pattival volt még egy csúszásunk, mikor ketten mentünk, és mikor becsapódtunk, lerepült a sapkánk, és beütöttük a seggünket, és nagyon nevettünk...
Atival csúsztam egy utolsót, amikor olyan szinten bevertem a bal lábamat, hogy még most is alig bírok ráállni...:D De olyan jó volt...
Utána hót vizesen elmentünk elkísérni Pattit a hídig, közben énekeltünk, fetrengtünk a hóban, mint a gyerekek és á... minden annyira de annyira jó volt! ♥ Imádtam :)

Kicsit szomorú voltam, hogy Atinak el kellett mennie ma. :( De nem vagyok olyan rosszul, mint legutóbb, és ő sem. =) Nagyon fog hiányozni, de kibírjuk. Egy hónap múlva, vagy kicsit később majd látom megint. Ezúttal a jingjangos kendőjét hagyta itt, hogy legyen nekem kabala ^^

Szóóóóval, ez a hétvége mindent überelt.
Aki megnézte a videót, érti, hogy miért mondom: félek a lila embertől O_o

Majd még jövök:) Jó éjt mindenkinek! Love&Peace!

katasztrófavédelem [uncensored]

2012-02-15T16:30:00.003+01:00

Lassan két hete, hogy a csapból is a hókatasztrófa folyt, és hogy ÚÚÚRISTEN VÖRÖS RIADÓ AKKORA HÓ LESZ HOGY MIND MEGHALUNK ÉS TANKKAL FOGJÁK HORDANI A KENYERET ÉS HELIKOPTERREL A TEJET ÉS 176487578 HÓTOLÓT ÁLLÍTOTTUNK KÉSZÜLTSÉGBE! ZÁRJÁTOK BE FELESÉGEITEKET ÉS LÁNYAITOKAT!!!
És lett tíz centi hó, kis rakásokban, semmi nem volt az utakon, csak a seggünk majd' befagyott a hidegtől.
Ahhoz képest most egy rohadt szót nem szóltak előre, hogy ESETLEG kéne számítani egy kicsike hóra, (esetleg időjárás-jelentésben, azt nem nézek, elnézést) és amikor elkezdett havazni, mindenki meg volt lepve, és azt hittük, hogy "ó, biztos csak egy kis szállingózás", a francokat.
Hazaküldtek minket az iskolából, és tényleg nagy hó volt az utakon. Én szerencsére kocsival mentem haza, de akik a fél 1-es buszra szálltak, elvileg háromnegyed kettőre értek haza...
BAZ megye senkit sem érdekel. Elnézést, de le van szarva.
Még az időjárás-jelentésben is a térképnek az ide eső részét takarja el az álló nőcike. Ide nem kell 100 hótoló, meg magasfokú készültség. Mit kaptunk? Narancs-riadót.

Azonban bízom benne, hogy Isten odafönt tisztában van vele, hogy holnap kémia témazárót írunk, ezért természetesen kitisztítja az utakat addig.

Ennyi voltam.
~dühösen~

Valentin-nap?

2012-02-14T19:20:00.001+01:00

Sziasztok! =)

Bár úgy volt, hogy a héten nem nagyon írok, most mégis szakítottam időt rá, meg aztán van is mesélni valóm, a szokásos napi hülyeségek...

Kezdődött ugyebár azzal a nap, hogy iszonyat hidegben ébredtem, és nem értettem, hogy miért. Aztán rájöttem, hogy hiába tettem fel a telefonomat a töltőre, még mindig 25 %-on van, és nem tölt.

Hát persze, áramszünet volt egész éjszaka. ÉMÁSZ ♥

A rejtélyes gondolat, hogy vajon hogy nézhetek ki, sokáig emésztett, miután elhagytam a házat, de aztán Patti megnyugtatott, hogy semmi sincs rajtam másképp, mint átlagos napokon, amikor nem két gyertya világít a fürdőszobában...

Egyébként, komolyan mondom, hogy ez a reggeli mínusz 7, 8 fok tiszta megkönnyebbülés nekem... végre nem fagy össze az orrom, amikor szipogok...

Valahogy nem láttam ma ezt a valentin-nap lázat, mondjuk nem is izgatott túlságosan. Nem utálom a valentin-napot, mint sokan mások, de nem is érdekel. Egyrészt ott van a tény, amit többen is hangoztatnak, hogy a pároknak nem csak ezen a napon kell szerelmet mutatniuk egymás felé. Másrészt nem tipikus magyar ünnep, és ahogy mindenszentekkor sem járok fekete köpenyben meg vámpírfogakkal a számban, valentinkor sem fogok szívecskéket köpködni és jókívánságokkal elárasztani mindenkit (mellesleg csak a barátomnak kellene szerelmet vallanom ma, nem?)

Az egyetlen jó dolog ez a sok szívecske, ami nagyon tetszik, de máskor is ott lehetnének a boltok falain meg minden :) Ahogy az Eszeveszett Vash mondaná: SZERETET ÉS BÉÉÉKEEEEEE ^o^ xD

Amúgy meg, miért nem hívjuk Bálint-napnak? A karácsonyt sem hívjuk Christmas-nek, Jézust sem Dzsízüsznek, szóval Valentint is simán lebálintozhatnánk. Ha már annyira magyarosítani akarjuk a "szeretetet" (mellesleg ráférne az országra)

Írtam ma matekból. Amit lehetett, természetesen elszámoltam.

Egyébként tök jó mostanság a suliban lenni. Mindenki olyan kedves, meg felszabadult meg minden :) Tudunk baromkodni, meg viccelődni, és nem sértődnek meg úgy az emberek, mint ezelőtt.

Valahol jön a tavasz. Jó mélyen. =)

Tavaly ilyenkor szomorú voltam, mert tavasszal mindig falják egymást a párok meg mindenki kézen fogva jár. (Most már én is fogok MUHAHAHAHAHA)

Na azt hiszem, mára ennyi volt. Jó éjszakát és szép napot holnapra mindenkinek^^

És köszi, ha végigolvastad a sok hülyeséget! :D

Ajándék valentinnapi nyáladzós zene:

ÉN főztem

2012-02-12T18:17:00.000+01:00

Hellóhelló ^^

Nos... már megint ott tartok, hogy két hete nem írtam... *szégyenlős elpirulás*
Most azon gondolkodom, milyen kifogást keressek azon kívül, hogy nem igazán volt időm, meg gépnél sem igazán voltam. Folytatom az edzést, kutya hideg van, múlt hétvégén sütöttem, meg fáztam, meg rajzoltam, írtam, Trigunt néztem, a héten pedig tanultam...

Tegnap én főztem. Anyának dolgozni kellett mennie, apa éjszakás volt és aludt, tesómék elmentek nagyiékhoz, én meg egyedül maradtam.
Amúgy béna vagyok. Legalábbis semmit nem úgy csinálok, ahogy anya, de megoldom. Lehet, hogy előveszek 2 tányért feleslegesen, meg lehet, hogy lecsorgatok mindent olajjal, miközben kiveszem a rántott sajtot a serpenyőből. De amúgy jó íze van.
Megpucoltam a krumplit, odatettem főni. Megfogadtam, hogy majd szurkálom negyedóránként, hogy tudjam, mikor jó. Utána valahogy nem tudtam mit csinálni, mert anyáék mondták, hogy 1 órára jönnek haza, és nem akartam addig megsütni a sajtot meg a pulykamellet, mert úgyis kihűlt volna. Elkezdtem valentin-napi recepteket keresgetni a neten, mert akarok sütni valamit Atinak csütörtökön. És akkor találtam egy ilyen szív alakú sütit, amibe nem kellett sok tojás, meg minden volt itthon hozzá...

Kimértem mindent tisztességesen, összekevertem (borzasztóan kis méretű tojást sikerült vennünk a teszkóban), aztán úgy láttam, mintha a tészta túl híg lenne... de végülis beraktam a sütőbe, és csináltam a pudingot. Közben megcsináltam a krumplit, és elkezdtem sütni a többi kaját, a sütemény meg a puding kihűlt. Aztán, mikor a krumpli kész lett, megtörtem és megízesítettem (fél órát szerencsétlenkedtem, hogy olyan ízű legyen, mint az anyáé, de nem sikerült), aztán összeturmixoltam a pudingot a vajjal, és rátettem a süti tetejére. Azt hittem, keményebb lesz, de aztán finom lett. A konyha úgy nézett ki, mintha molotov-koktélokat dobáltak volna be, gyorsan elmosogattam meg letörölgettem a pultot. Természetesen megették a főztömet, anya szerint a krumpli is elég jó lett.

Így néz ki a süti :)

Nos, szerintem mára ennyi. Lenne még mit írnom, de sietnem kell. Ne várjatok tőlem bejegyzést a héten... =/ Esetleg holnap.
Pedig amúgy lenne miről beszélnem...
Nyan ^^

tortás visszaköszönő-bejegyzés

2012-01-29T20:59:00.000+01:00

Jó estét mindenkinek ^^

Először is: elnézést mindenkitől, hogy nem írtam. Az okok a következők:

Betegeskedtem. Nem sokáig, de azért eléggé idegesítő volt... na jó, ez inkább csak kifogás.
Nem volt miről írnom. Komolyan, semmi se jutott eszembe. Semmi izgalmas nem történt, mostanában mobilról facebookozok, mert ott nem látom a sok hülyeséget, és nem időzök el rajta, hanem megcsinálom, amit akarok, és bezárom. Ennek következtében nincs, ami igazán feldühítene. A magánéleti problémák is elkerülnek, furcsákat álmodom, sokat nevetek, tanulok...
Tanulok.
Olvasok. Miután végeztem a Megbosszult szeretővel, muszáj voltam kivenni a könyvtárból az Éjsötét szeretőt, és elolvasni újra :$ csak hát nem nagyon volt rá időm (lásd 3. és 5. pont)
Edzek. Gőzerővel gyúrom giliszta karjaimat, jelenleg 19 napom van arra, hogy megcsináljam a fekvőt, és tudom, hogy nevetséges, de szörnyen gyengék a karjaim. Meg még azok az izmaim, amik a fekvőhöz kellenek. Nincs olyan este, hogy ne tornáznék, mert ha nem teszem, lelkiismeret furdalásom lesz.

Igazából most is csak jöttem jelezni, hogy élek és virulok. Valahogy mostanság minden hétvégém a sütéssel meg a főzéssel megy el. Pénteken 8 órára értünk haza, vásároltunk... szombaton 5 óráig tortát sütöttünk tesómnak... ma meg nekiálltam tanulni, aztán olvastam, mert apa beköltözött a szobámba, és lefeküdt aludni. Öt óra körül jöttek a vendégek felköszönteni tesómat, 8 előtt mentek el, és nemrég fejeztem be az edzést.
Ez így jó, azt hiszem.
Itt vannak a képek a tortákról (aki facebookon még nem látta volna)

Ezt nagyrészt én csináltam, és volt még rajta smarties-drazsé is, csak azt később tettem rá, hogy ne olvadjon meg másnapra.

Ezt anya csinálta, ő is díszítette. Szerintem szebb is lett, meg finomabb is. A gyerekeknek jobban tetszett a másik, mert az ugye szép volt, meg beépített-gumimacis. :)

Na, azt hiszem, mára ennyi :) Megpróbálok írni gyakrabban most már, csak nem nagyon ülök gépnél. Hm... majd megnézem, lehet-e telóról bejegyzést írni :)

Jó éjszakát mindenkinek! =)

csak azért is

2012-01-18T20:23:00.001+01:00

küzdeni fogok. jobb leszek.
még ha lehetetlennek tűnik,
akkor is.
=)

Számtalanszor

2012-01-17T18:42:00.002+01:00

próbáltam már összerakni azt a nyamvadt rubik kockát, és mégsem sikerült. Azért nem sikerült, mert túl sok rajta a különböző szín.

Az életben egyszer csak megváltoznak a dolgok. Egy közösség, társaság nem lesz már olyan, mint ezelőtt. Először megpróbálod figyelmen kívül hagyni a változást, a homokba dugod a fejed, hogy ne lásd, de a dolog már lóg a levegőben, és egy idő után rájössz, hogy semmi sem olyan, mint régen.
Következő fázisodba lépsz, megpróbálsz változni, olyan erősen, ahogy csak bírsz, talán miattad jobb lesz, talán te, talán te lehetsz az, aki a kulcs, a megoldás...
Buktad.
Kezded feladni... inkább már azon változtatsz, amin csak lehet... próbálod összerakni a rubik kockát, de mintha nem is lenne rajta többé egyforma szín... mindegyik kis négyzet külön színárnyalatban játszik.

Aztán, mikor már tudomásul vetted, hogy ezen az egészen már csak az Isten segíthet, szépen, egyszerűen
~~leszarod~~.

Pont mint én a rubik kockát... meg titeket.

kép, idézet, helyzetjelentés

2012-01-16T20:29:00.001+01:00

Hellóóó ^^

Tegnap nem írtam, mert nem jutott eszembe semmi különös. Igazából mára sincsen igazi témám, csak fogok itt összehadoválni mindent összevissza ^^

Kikaptuk a félévit, ami egész jó lett, de még javítani akarok rajta év végéig. Természetesen megint megkaptam, hogy nem tanulok, mert hogy ez lehetne sokkal jobb is ( egyébként tanulok, csak én nem hason csúszva megyek be az iskolába a fáradtságtól, mert jól álcázom)

Amúgy meg... nemtudom. Komolyan nem tudok miről írni.

Nem azért, mert nincs miről, hanem mert lenne miről, de az...az nem ide való. Pont. :D

(saját)

tudnom kéne, mi ez az egész, mi a baj a világgal,

az akarat rég elveszett, ahogy a harc a hibákkal,

elfogadni mégsem tudod, ha valaki másmilyen

az, hogy mi volt az előtt, hogy ilyen lett, lényegtelen

"sok a gyökér, sok a köcsög" öntöd mindig szavakba,

szidod az egész világot, mégse nézel magadba

mi van belül, mi van kívül, a kettő nem ugyanaz

eltűnik a szív az ésszel, te pedig csak hús maradsz

egy kis nyelvtan

2012-01-14T14:43:00.001+01:00

Jó napot kívánok mindenkinek! :)

Már elég régóta tervezem, hogy írok egy ilyet is, úgynevezett társadalomkritikát. Igazából csak azért, mert szúrja a szemem, hogy az ismerőseim közül néhányan elég erősen elkezdték újítani a magyar nyelvet.
Nem az újonnan behozott idegen eredetű szavakkal van a probléma, hanem azzal, ahogy leírjuk őket, vagy azzal, ahogy használjuk.
Kezdődött minden a lájkolással, bár számomra az még nem is annyira zavaró, hiszen azt, hogy "tetszikeld az állapotomat", elég bizarr kimondani, a "lájkold" szó pedig tökéletesnek bizonyul, ezzel azt hiszem, egyet kell, hogy értsek.

Az első, amelyről már korábban is sokan beszéltek, a chat-en, facebookon való írásmód. Nem tudom, hogy miért kell mindennek a végére "h" betűt rakni, vagy "v" helyett "w"-t írni. Ide társítható a magánhangzók (főként a, i, e)tömeges megsokszorozása. Lehet, hogy annak, aki először kitalálta, egyedinek tűnt, most azonban csak arról tesz tanúbizonyságot az, aki így ír, hogy éretlen és igénytelen. Én nem vagyok sznob, komolyan, és talán 12 éves koromban még nekem is menőnek tűnt az, hogy minden szót kifordítottunk. Ha walakiweeel komolyaaaan akarsz beszélniiih, talán nem ezt a hangnemet kelleneehh használnod, meert különben sohaaah a büdös életben senkiih nem fog komolyaaan venniiiihh. A rövidítések egy bizonyos határon belül elviselhetőek, azonban ha naon sok szót így írsz, sztem nm naon érdekelsz majd másokat.
Viszont az se sokkal jobb, hogha au ehész írtásoodban minfen szavadban vam valami hiba, nerzt akkor ,az ,akivbel besztéllsz, kelleméetlenül érezgebti magát, miolvel olyan ,mintha egyáltmanán nem is figyelnél atrsa, amit nrki írsz.

A kommunikáció szemtől szembeni formájában is sokszor tapasztalok olyat, ami nem tetszik. Egyesek például előszeretettel használják az "azt" ragozott mutató névmást az "oszt" kötőszó helyett. Az oszt sokak szerint parasztos beszéd. Én is mondhatnám ugyanezt, mégis használom. Nyilván nem akkor, amikor éppen földrajzból felelek, akkor nem mondom, hogy "hát oszt ott az egyenlítő", de amikor a barátaimmal, vagy rokonokkal beszélgetek, és épp hevesen benne vagyok egy bizonyos történet levezetésében, előfordul, hogy kicsúszik a számon. De nem zavarom össze az embereket ilyenekkel, hogy csak úgy berakok egy tárgyat a mondatba, azt cső.
(Ez így nem értelmes. Na ugye.)
A másik kedvencem a "nem az, hogy"-al kezdődő mondatok. "Nem az, hogy tegnap elfelejtettem meglocsolni a virágokat..." vagy "Nem úgy esett a hó tegnap..." Erre egy ilyen normálatlan idióta, mint én, általában visszakérdez: HANEM? Ha nem úgy, akkor hogy? Kérlek, ne hagyd függőben az információ közlését...:D Mint például az "alig". Az "alig várom" szókapcsolaton kívül számomra az alig az mindig arra szolgál, hogy kifejezze, hogy például alig van borsóm.

Azt hiszem, ennyi az, amennyit most össze tudtam szedni.
Kérlek, ne újítsatok feleslegesen! Inkább tanuljátok meg helyesen leírni azokat a szavakat, amelyek már szerepelnek a mindennapokban!

És ne feledjétek: a MUSZÁJ még mindig pontos j!

legyen nyár!

2012-01-13T21:06:00.000+01:00

Hellooo ^.^

Ma nem mentem iskolába. Beteg voltam. Most is fáradt vagyok meg fáj egy kicsit a hasam.

Hozzá tudnék szokni ehhez az egész napos dögléshez. :) De iskolába kell járni.

Nem lett meg a matekom (megmondtam nyenyenye )

Holnap akarok csinálni sültkrumplit.

Amúgy nagyon tavaszi idő volt ma. Nem tudom, mi lesz így. Kimentem az udvarra, mikor mentem az orvoshoz, és a nap rendesen melegített O.o Félek én, hogy márciusban lesz majd hószünet...

Egyébként nem lenne baj, ha a tél egyszerűen "kimaradna". Piszkosul hiányzik a nyár, a naplementék, a futás, a faluban a séták Pattival, a cseresznye, a görkorizás, a sátorozások, a nyári szünet, a 11ig alvás, a kötetlenség és a kocsik elől az árokba ugrálás na meg a veseállásos pacsi. Nem beszélve a strandról, a nyaralásról, Atiról♥ , szalonnasütésről, és még ki tudja, mit tartogat a nyár.

Csak legyek túl a matek-töri-angol vizsgán...

nyár.

hogyan...

2012-01-12T20:23:00.000+01:00

...aludjuk át a délutánt című rovatunkat látták.

Sziasztok! = ]

Ma elég jó napom volt ^^ Elengedtek tesiről, hazajöttem a korábbi busszal, és lefeküdtem aludni. Elég rosszul éreztem magam egész nap, szerintem beteg leszek. Alig bírtam kimászni az ágyból. .__________. A szoba még mindig romokban van. Majd összepakolok, ha ráveszem magam.
Holnap tök felesleges iskolába menni. Semmiből nem írok, nem felelek, csak a matek fontos, hogy képben legyek. De szerencsére hazajövök a fél 1-essel.
Holnap péntek 13-a van amúgy. Én nem félek. :D Péntek 13-án születtem, semmi rossz nem történt akkor se.
(Mármint velem nem, lehet, hogy pár személy azt a napot úgy átugrotta volna *muhaha*)

Nem tudok ma miről írni, totál halott vagyok...
Ja, nem kellett mennem énekelni. Tegnap kijelentették, hogy átszervezték a programot, vagy mi. Azért kicsit érdekes volt. Mindegy, legközelebb nem belőlem fognak hülyét csinálni. ^^
(Egyébként mai állapotomat tekintve nem tudom, mihez kezdtem volna)

Szeretem a pizzát.

bizalom

2012-01-11T19:24:00.000+01:00

Amikor azt mondjuk, hogy "mindig számíthatsz rám", akkor azt tényleg komolyan gondoljuk?

Nem. Még akkor sem, ha esetleg abban a pillanatban biztosak vagyunk benne. Látunk kiborulni valakit, szétesni, és meg akarjuk vigasztani. "Rám számíthatsz", vágjuk rá automatikusan, mintha szükséges lenne ezt mondanunk, ezzel tulajdonképpen egy elméleti ígéretet teszünk a jövőre nézve. Aztán az illetőnek elmúlik a rossz kedve, és nem is foglalkozunk vele többet. Mert ő sem igényli, visszatér az állandó köréhez, a haverjaihoz, és minden, ami történik közöttünk, csupán egy kedves pillantás a folyosón.
Nem furcsa ez?
Nem szeretek megbízni senkiben.
Ki tudja, mikor lesz a barátainkból ellenség? Talán durván hangzik, de mégis igaz. Az emberek megváltozhatnak, mind nézőpont, mind személyiség szempontjából, eltűnnek, kikopnak az életünkből, aztán végül máshol, másokkal látjuk őket viszont - másként. Talán olyanokkal, akik az ellenségeink.
Ami azt illeti, egy földönkívüli háromujjas kezén meg tudom számolni, hány olyan barátom van, akiben merek teljesen, tisztán megbízni, és tudom, hogy soha nem fog annyira megváltozni, hogy ellenség legyen belőle.

Mert a dolgok hirtelen jönnek, az érzések hamar megváltoznak, a reakciók olykor félreérthetőek, és nincs olyan, hogy "barátok örökké".

Ha most visszanézek, az emberek, akik itt voltak velem régen, aztán megváltoztak, és elváltak az útjaink, nem hiányoznak. Azért nem, mert tudom, mi lett belőlük, tudom, milyenek most, és hogy hol tartanak. Talán az a részük hiányzik, amit annak idején megszerettem, de az idő mindenért kárpótol. Ez is durván hangzik, de szerintem igaz.

De ez a legigazabb :) Mindenkinek szól, aki úgy érzi, elbukott, megalázták, és nem bírja tovább.

régi, de imádom

2012-01-10T20:41:00.000+01:00

Ahogy ígértem, mai zene. Tessék hallgatni, öt évesen erre táncoltam a konyha közepén.

napi bigyó

2012-01-10T20:07:00.000+01:00

Jó estét, emberek, és egyéb életformák (pl. székek) !

Nem voltam ma túl boldog, bár mondjuk, aki találkozott velem, az észrevette, hogy nem vettem észre, szóval idegállapotban voltam. Hogy miért, azt inkább nem mesélem el, mert még menteném, ami menthető. DE meglett töriből a 4-esem, ami jelen esetben jó, de ahhoz képest, hogy tavaly az 5-ösért mentem, kicsit gáz.
Holnap matek javítót írok (nem fog sikerülni(nem pesszimizmus, realizmus)), de Isten megtarthatta volna a jó szokásomat, amikor írtam egy 5-ös témazárót év elején. (A legkönnyebb anyagból.)
Csütörtökön fellépésre megyek, de még nem tudom, melyik dalt fogom énekelni a kettő közül. A szövege viszonylag könnyű mindkettőnek, úgyhogy ha ma megkérdezem apát este, akkor holnap meg tudom tanulni. Tudom, mindent a legvégére hagyok...

Ma esett az eső. Nem, nem írtam ki facebookra, nem szidtam az időjárást. Bírom azt, amikor az egész üzenőfal azzal van tele, hogy "essen már a hó", " minek esik az eső már megint", de még csak meg sem fordul senkinek a fejében, hogy ez a klímaváltozás csakis miattunk van. Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik nem dobálják szét a szemetet, vagy esetleg szelektíven "hulladékoskodnak". Én nem szelektálok, tehát pofa alapállásban, esik, essen, kész. Legalább nem márciusban fog zuhogni. ( Remélem.)

Hétvégén sültkrumplit akarok csinálni. Natúr mártással. Úgy, ahogy a benzinkúton szoktuk enni. :D
További célom, hogy kiolvassam a könyvet, amit az év első napjaiban kaptam készhez, és bár imádom a sorozatot, mégsem sikerült még túljutnom rajta (pontosan 943 oldal). Ezen kívül még van a Twilight 3. része, amit karácsonyra kaptam, és megesküdtem magamnak, hogy átrágom rajta magam, még ha nem is a kedvencem, de nem sokkal rövidebb, mint a Megbosszult szerető ( tudom, a címe úgy hangzik, mint valami nyálas-romantikus regény, pedig amúgy tök izgalmas). Valamint várat még magára A holdat az égről , amit elkezdtem, és olvastam volna tovább, de belekezdtem a másikba is, és ááá. :D Elfoglalt ember vagyok.

Amúgy tudom, hogy tök hülyeségeket írok.
Ma még jövök valamivel. Tuti. Addig is pááá ^^

egy kicsit tesztelek

2012-01-09T19:55:00.000+01:00

Szeretem az ilyen kérdezgetős hülyeségeket, de ez nagyon hosszú, úgyhogy amit úgy gondolok, azt kihagyom. :D Ez amolyan bemutatkozás-ismerjmegjobban-féleség. ^^

Hogy hívnak? Mi a beceneved?

Lucának, és többnyire így is szólítanak. Van, aki Lucnak, más Lucinak, valaki csak úgy, hogy "hee", öcsém Lucukának...

Van testvéred?

Van. Kettővel is meg vagyok áldva. Az egyik lány, a másik fiú, és mindketten kisebbek. Azt hiszem, nincs mit mondanom...:D

Milyen magas vagy? Mennyi a súlyod?

179 cm, valahol 61 körül

Melyik fajba tartozol?

ZERG, vagy űrmacska

Melyik társadalmi osztályhoz tartozol?

Nem tudom. Nem lehet megállapítani, többen utálnak, mint ahányan szeretnek, de ez csak akkor számítana valamit is, ha törődnék vele

Szerinted vonzó vagy? Mások szerint?

Őőő. Szerintem nem, legalábbis elég érdekes lánynak tartanám magam, ha fiú lennék. De a barátom szerint igen, a többi meg nem számít :$

Hogyan öltözködsz?

Ebben az évszakban farmer, pulcsi, szőröscsizma vagy bakancs, vastag zoknik, kesztyű, sapi, sál, kabát
Amúgy elég normálisan szerintem

Van sebhelyed? Tetkód? Anyajegyed?

Sebhelyem van. Nem mondom meg, hol. A szeretteim tudják.
Tetkóm nincs, nem is lesz.
Anyajegye meg mindenkinek van :D

Jobb vagy balkezes vagy?

Bal ^^

Milyen a hangod?

1:25re katt

Sorolj fel 3 rád jellemző cselekvést!

Nevetés, írás, rajzolás

Általában milyen képet vágsz? (gyilkosan nézel, fáradtan mosolyogsz)
Ilyet.

Vannak gyakran használt szófordulataid? Mik?

1. (mostanság) Isten tartsa meg jó szokásodat! -akkor, amikor valaki mond valami általánosat, és zavarba akarom hozni
2. Tudod, én téged így havonta egyszer ki nem állhatlak - havonta egyszer, Pattinak
3. Drága kenyér! - ezt Zoltán bátyám hozta rám még nyáron, azóta szállóige. Van folytatása is, de az csúnya. Jelentése az "Édes jó Istenem" vagy " Mind meghalunk"- hoz hasonló.
4. MICSODAAA? - a közhiedelemmel ellentétben, itt nem a mi-n van a hangsúly, hanem a 3 a-n a végén, így kellően bunkós, pont megfelelő, amikor valaki olyat mond, ami nem tetszik

(eredetileg 23-as kérdés) Mi a legelső emléked?

Ez hadd maradjon egy költői kérdés. Aki ismer, tudja, miért tettem bele...

Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha felnősz?

Tanítónéni, óvónéni, énekesnő...

Mit tartasz az eddigi legfontosabb eseménynek az életedben?

2010, január 18
akkor láttam először Soul Eatert
nézzetek hülyének, de egy olyan folyamatot indított el, ami az egész életemet megváltoztatta

Mit bánsz a legjobban?

Hogy nem vettem sültkrumplit ma, akkor most nem lennék éhes

Mi a legkínosabb vagy legszégyenletesebb dolog, ami valaha történt veled?

Lássuk csak... nem tudom, olyan sok volt. :D Nem tudok választani. Mindig viccnek fogom fel ezeket.

Mi volt a leggonoszabb dolog, amit valaha csináltál?

Nem mondom meg, mert még nem derült ki :3 amúgy tegnap eldugtam tesómék összes plüssállatát az ágyneműtartóba, mert csesztek összepakolni xD

Mikor féltél a legjobban?

Néha csak úgy rám jön... nem félek megfoghatatlan dolgoktól, de természetfelettitől sem igazán.

Melyik nemhez vonzódsz?

Egyikhez sem. Az igenekhez vonzódom.

Mitől jössz dühbe? Mitől leszel szomorú? Boldog?

Dühös vagyok, ha valaki olyat bántanak/beszélnek ki, akit szeretek (ilyenkor fight)
Szomorú vagyok, ha engem bántanak
Boldog vagyok, ha azok, akiket szeretek, boldogok,
de amúgy alapjáraton boldog vagyok ♥

Hogy viselkedsz a veled ellenkező nembe tartozókkal?

A fiúk nagyrészt álszent köcsögök. Soha ne bízz senkiben!

Sokat nevetsz? Mit tartasz viccesnek?

Rengeteget. Igazából először csak beteg dolgokat, aztán, már ha csak röhögök, mint valami idióta, minden hülyeségen

Sportos vagy? Melyik művészeti ágban vagy jó?

Nem vagyok sportos alkat, de imádok futni, szerintem a szabadság és az izomláz érzése miatt, tornázni utálok, de muszáj csinálnom, hogy formában maradjak.
Azt olvastam művészeti ágyban xD Amúgy rajz elsősorban

Mik a rigolyáid?

Nagyon ki tudok akadni a rendetlenségre, a gyűrött ágytakaróra, a kinthagyott plüssállatokra MUHAHAHAHAHA

Ha valamit megváltoztatnál magadon, mi lenne az?

A hajam. Na jó, nem. Inkább az extrovertált személyiségem.

Hogy látod magad 5, 10, 20 év múlva?

5: Vele.
10: Vele.
20: Velük.

Melyik 3 szóval tudnád magad a legjobban jellemezni?

Őrült, beteg, mázlista

Melyik 3 szóval írnának le mások?

Ez
Egy
Idióta

Hát asszem ennyi. Nem tudom, ki olvasta végig, de Isten tartsa meg a jó szokását! ^^

egyszer élsz...tényleg csak egyszer.

2012-01-09T18:48:00.000+01:00

Éééllómindenkinek^^

A blog címe csak úgy kipattant a fejemből tegnap este, és bizonyára majd meg is változtatom 8939165795697-szer, ahogy szoktam... de most, hogy elgondolkozok rajta, nem is akkora hülyeség, sőt. Itt az ideje, hogy mindenki elgondolkodjon ezen.

Mert ha belegondolunk, tényleg csak egyszer élünk, és igyekezzünk most ezt nem arról az oldalról megközelíteni, hogy " na most akkor egyszer élünk, igyuk le magunkat minden hétvégén, bulizzunk látástól vakulásig, és tegyünk meg mindent, amit akartunk" .

Pedig valahogy most ezt veszem észre az emberek többségén, ahogy magamon is. Aki csak egy kicsit is elkezd gondolkodni a világ dolgain, van, hogy csak idáig jut el. Egyszer élünk? Tényleg! Akkor éljünk a mának.

De abba nem sokan gondolnak bele, és nem sokan érzik át, hogy mennyire rossz, amikor ezt az egy életet telehalmozod hibákkal, és csupa olyan dologgal, amire egyáltalán nem vagy (vagy nem leszel) büszke. (Ha mégis büszke lennél, az azt jelenti, hogy nem ember vagy már, hanem valami más)
Minden nap szembesülök azzal, hogy micsoda r*bancok a mai lányok. ( Igen, tudom, én is mai lány vagyok, és ne tegyek előítéleteket, blabla.) De nekem nincs minden hónapban más pasim, nem kenem magam zománcfestékkel, csak hogy másnak lássanak. Mindegy, nem rólam van szó. Csak egyszerűen zavar, hogy megismerek egy rendes, aranyos lányt, elbeszélgetünk, aztán egy fél év múlva azt látom, hogy teljesen megváltozott, kiló smink, kurvás ruhák, ráadásul még köszönni se akar, mivel egy csomó fiúval van körülvéve. Olyan hülyén röhög, hogy maradandó halláskárosodást okoz, és a facebookja tele van bepucsítós tükrös képekkel. És akkor körülbelül így nézek: O____________o

Az a másik kedvencem, hogy szilveszter után nyilvánosan kezdik megbeszélni, hogy mennyit ittak, kivel fetrengtek és milyen színűt hánytak. Egyrészt, szánalom, hogy ennek örülnek. Másrészt, beszéljék meg máshol, egymás között, de ne úgy, hogy mindenki lássa. Menő. -.-" Közben persze észre sem veszik magukat, sőőt, ők a menők, és én vagyok a gáz, mert nem vasalom a hajam. (tényleg nem)

Ráadásul, körülnézek az utcán, és azt látom, hogy 12 éves lányok szaladgálnak tűsarkúban meg cicanaciban, kifestve, különböző 15 körüli fiúk oldalán. Ha belegondolok, akkor, annyi idősen nekem is menőnek tűnt ez, de sosem lettem ilyen, és most már szánalmasnak látom. Mire ezek annyi idősek lesznek mint én, annyian fognak átmenni rajtuk, mint a hétszentség. Vannak olyan ismerőseim, akik 16 évesek, mint én, de szeretik hangoztatni, hányan és hányszor dugták meg őket. Ilyenkor csak imádkozok, hogy a húgom ne legyen ilyen. Vannak, akik nem hangoztatják, de még durvább dolgokat csinálnak, a pletykák szerint legalábbis.

Hogy azok mit várnak a világtól, akik a bugyis meg melltartós képeiket kiteszik facebookra, végképp nem értem...

Szóval, egyszer élünk, de nem ennyire.

Szerintem nem is az a lényeg, hogy mindent megtegyél, hanem az, hogy amit teszel, az jó legyen neked, és ne árts vele másoknak, hogy tiszta lelkiismerettel tudj visszanézni erre az egyszeri életre. Még akkor is, ha csináltál hülyeségeket, de megbántad, és nem tetted meg őket többször, még akkor is, ha sokszor éreztél fájdalmat, de túlélted. A lényeg tényleg csak az, hogy azt tedd, ami szerinted helyes - de gondolj bele, hogy vajon ha 50 évvel később visszanézel, akkor is szép emlék lesz-e...

Hát ez most így ennyi, ezen gondolkoztam már egy ideje. :D Remélem, valaki azért érti, meg nem túl zavaros. ^^" Még ma jelentkezem szerintem valamilyen zenével vagy érdekességgel ^^

OMG! Újra blogolok?

2012-01-08T20:58:00.000+01:00

Sziasztok! :)
Nem bírom ki, azt hiszem, újra nekikezdek a blogolásnak. Tulajdonképpen Ati inspirált, mert ő is elkezdte megint, meg hát jó lenne már valami képet alkotni a világról, mások számára. Nem tudom, mennyi időm lesz rá, szerintem facebookozás helyett fogom csinálni, mert arról leszokni nehezebb, mint ahogy gondoltam. ^^" ( Főleg, hogy néhány ember lusta bejelentkezni msn-re, és csak ott tudok neki írni, ha beszélnem kell vele...)
Próbálok majd témákat kitalálni, és arról írni, bár ez nekem ritkán megy, mindig valami összevisszaság lesz belőle... de fogok feltenni továbbra is képeket, meg zenéket, meg érdekességeket. Remélem, azért lesz pár olvasóm, habár a statisztikám nem mutat valami fényes adatokat >_<
Próbálok olyan témákat megragadni, amik mostanság foglalkoztatják a fiatalokat (NEM fluortomi s*ggszőre),
és olyanokat kivesézni, amelyek engem is feldühítenek. (Tudom, hogy az ilyen témákhoz hozzászólnak az emberek, ha-ha) Most azonban csak ennyit írok, mert túl sok dolog kavarog a fejemben :)

Jóccakát mindenkinek ^^

Utóiratzenebigyó:
Ez egy nagyon szép szám, ilyeneket hallgatok, amikor írok, senki ne lepődjön meg :D

helloooow

2011-12-30T21:48:00.000+01:00

Bár nem terveztem, hogy lesz ilyen, ez mégis egy személyes jellegű bejegyzés. :) (Nem mintha bárki is olvasná, szóval asszem nyugodtan írhatnék akármit. Régebben már blogoltam, azt nem tudta senki sem, ez meg most olyan "nem tudok vele mit kezdeni" blog, hiszen mindenki látja és teljesen publikus, NA DE most már nincsenek titkaim, legalábbis szörnyűséges rejtegetnivalóim (mint anno), szóval gyakorlatilag leírhatom azt is, hogy a tököm ki van a facebookkal, és azon kívül, hogy megbeszéljek valakivel egy programot, vagy éppen kiposztoljam, hogy írtam egy bejegyzést, ezeken kívül semmi másért nem fogok felmenni arra a szennylapra -.-" Teljesen kiakasztó, ami ott folyik, a sok oltogatás, a depis idézetek, amiktől világvége-hangulatom lesz, valamint az, hogy mindenki teszi a szépet mindenkinek, közben pedig minden sz*rnak lehordja. Sry for the bad szókincs. :'D Szóval úgy döntöttem, leszokok a faceről, inkább zerochanezek vagy we♥itet nézegetek helyette...sokkal érdekesebb és nem lövi le a kedvem. Mondjuk az utóbbi időben nehéz volt lelőni :) Imádtam a szünetet, bár már lassan vége. =( Ahogy az évnek is. Nyan, mindenesetre most elugrom zuhanyozni, aztán alszok, de kép nélkül nem marad senki sem. :)
(lehet, hogy a profi figyelő szemeknek csalódást okozok, mert tucatkép, de szeretem Őt :) ♥♥)

~get over it

2011-12-30T20:52:00.000+01:00

butterfly

2011-12-19T14:46:00.001+01:00

csodálkoztam, hogy nem repül el...
aztán rájöttem, hogy döglött...

jelly beans

2011-12-19T14:40:00.001+01:00

képsorozat

2011-12-18T17:05:00.001+01:00

nincs mit mondanom

2011-12-18T16:45:00.000+01:00

A képen: P. Patrícia

Sziasztok!

2011-12-18T14:47:00.000+01:00

Létrehoztam egy új blogot a képeimnek, a másik nem igazán vált be. Remélem, ez már sikeresebb próbálkozás lesz. Megpróbálom a régi képeimet is felrakni lassacskán, de nem garantálom, hogy rendszeresen fogok frissíteni. Arra kérlek titeket, hogy arra a fotóra, amelyik tetszett, nyomjatok egy "lájkot", és osszátok meg ismerőseitekkel. Még jobban örülnék annak, ha írnátok kommenteket is, építő vagy épp negatív kritikákat, a véleményeteket. :) Köszönöm!

Lucii~