Reflexió a kérdőívre

Köszönöm a tizenkét embernek a kitöltést. Az AFS statisztikája átlagban 30 olvasót mutat egy fejezetnél, a kitöltők között pedig volt olyan, aki bennfentes, így nem az oldalon követi a történetet. Tehát vagy valaki két adagban olvassa el a fejezetet, vagy csak szimplán picit lusták voltatok időt áldozni a kitöltésre, amiért nem hibáztathatlak titeket. Így is kaptam véleményeket, melyeket fel tudok használni arra, hogy a későbbiekben jobban igyekezzek.

Ezekre a véleményekre válaszolnék. 

A fogalmazás itt-ott nem a legjobb. Néha egy-egy részlet (pl. valakinek az rézése stb.) túlzottan ki van emelve, illetve gyakran erőltetettnek érzem adott szituációban a kelleténél több szereplőt (de ezt lehet, csak én érzem így).

 Tudom, hogy a fogalmazás nem a legjobb, mert néha már csak azért írtam, hogy "kész legyen", és éppen akkor nem tudtam kellően beleélni magam a történet világába. Ezt szörnyen sajnálom, de igyekeztem fenntartani a sztorit, nehogy elpártoljanak tőlem az olvasók. 
Az érzések kiemelése a mániám, mert nem szeretek egyszerű leírásokat adni a tájról, az emberek arcáról, kinézetéről, ezért helyette a lelkükkel töltöm ki az űrt. Ezen azt hiszem, nem tudok javítani, a stílusomhoz tartozik. 
A kelleténél több szereplőt csupán abban a részben találtam meg, ahol Wells és Merion találkoznak, és ott tényleg mindenki jelen van. Nagyon nehéz egyszerre több emberre összpontosítanom. De próbálkozni fogok. 

A történet kiváló, a szókincsed tökéletes, változatos és a karakterek is jól ki vannak dolgozva. Látszik, hogy dolgoztál velük. Én csupán azt hiányolom, hogy egyes karaktereid gondolatait néha nem osztod meg az olvasóiddal. Például: Amy. Ezek a látomások engem kicsit irritáltak, hogy nem részletezte nekünk: miket látott, hogy nézett ki stb... Azt sajnálom, hogy hamarosan a tetőpontra ér a sztori és ezután már csak csökkenni fog az akció. Lehetne kicsit visszafogottabb és vedd lassabbra az írást. Az olvasók (az egyik osztálytársam is olvassa a történetedet és ő is erre panaszkodik) kíváncsiak a részletekre, nem azt akarják, hogy a szereplők múltját tárd a szemük elé, hanem néha mutass a karakterek múltjából egy morzsát. Újabb példa: Merion. Én leginkább az ő múltjára vagyok kíváncsi. Milyen gyerek volt a Pokol bejárása előtt? Mi történt vele a Pokolban? Hogyan ismerkedett meg Lara anyjával?

Amyt nehéz megosztani, mert ő sem osztja meg magát, elnézést a kifejezésért. A látomásait azért nem dolgoztam ki, mert nagyon zavarosak voltak, és amikor pár másodpercre elvesztette a külvilágot, nem tudott minden részletet pontosan lejegyezni. Most már több gondolat lesz Amytől, mert ráébredt sok dologra. Az akció nem fog csökkenni, a történet fog véget érni, amint túljutnak a tetőponton, ez azonban még elég messze van, lesz itt még bőven izgalom, emiatt senki ne aggódjon. :) A szereplők múltját nem igazán akarom itt a tetőpontban emlegetni, főleg nem Merionét, akiről egy külön történetet szeretnék írni, ezért kérdeztem a véleményeteket. Ez megmagyarázza, miért hagytam egy ilyen érdekes karaktert homályba burkolózni. Aki Merionról akar tudni, az várja meg a Tizennyolc melléktörténetét! (De örülök, hogy ez tényleg érdekel valakit!)

A többi véleményre csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm szépen a dicséretet, és az elismerést. Igyekszem ezeket a hibákat javítani a jövőben. Ahhoz sajnos nincs idegzetem, hogy újraírjam a fejezeteket, minden történetemmel tanulok, hogy a következő jobb legyen.

A 41. fejezet pedig feltöltve az AFS-re, már csak arra várunk, hogy az adminok szűrőjén átcsorogjon!
Jó tanulást, kellemes pihenést, sok olvasnivalót kívánok mindenkinek!