Sziasztok!
Levizsgáztam! Ennek örömére el is kezdem annak a kis rovatnak az írását, amelyről már korábban beszéltem. A következő hetekben, hónapokban a blogomon elindul a "Történeted buktatói" című írás-sorozat, melyben a kliséket, gyakori hibákat, figyelmetlenségeket boncolgatom.
Előre leszögezném: NEM VAGYOK profi író. A rovatban senkit nem kívánok megszégyeníteni, mások konkrét munkáját soha nem fogom ellenpéldaként felvetni. A hibákba, klisékbe és apróságokba én is belefutottam, vagy éppen túl sokszor futottam már bele másnál. Nem ítélkezni akarok, csak rávilágítani a dolgokra, és építő tanácsokat adni.
Ebben a bejegyzésben a szereplők témakörrel foglalkozom, mely alapja mindenki írásainak. A főszereplő az első személy, aki megjelenik a fejedben, amikor írsz, nem? Valakivel történik valami, ez a gondolat indítja el a hullámot, ez a talpköve az egész történetnek.
De milyen is a jó főszereplő?
Erre nincs igazi magyarázat. A te szellemi terméked a karakter, vagy esetleg te magad vagy. De mégiscsak van egy pár olyan karaktertípus, amit nagyon sokan választanak főszereplőnek.
1. Mary Sue.
Általában gyönyörű lány, de persze smink és miegymás nélkül. Csinos, okos, tehetséges. Esetleg különleges adottságai vannak. És mindemellett egyáltalán nem tudja ezt magáról, vagy épp ellenkezőleg: kevés az önbizalma, de a fiú, akivel össze fog jönni, ráébreszti, hogy milyen szép és tökéletes és kedves valójában.
Mi a bajom vele?
Az vele a bajom, hogy ilyen ember nem létezik. A szépség relatív, de az igazán szép emberek tudják magukról, hogy azok. Ha Mary Sue valóban olyan szép, hogy jelentkezhetne a Miss Universe Hungary versenyre, akkor fog is. Lehet valaki kedves és szép, lehet valaki okos és szép egyszerre, de semmiképp nem lehet tökéletes. Mindenkinek megvan a rosszabb oldala, az irigység, önzőség, hirtelen reakciók és gorombaság bizonyos mértékben minden ember jellemzői. Ráadásul mihez kezdünk egy ilyen tökéletességgel? Hol lesz a regényben a jellemfejlődés, a konfliktus?
Ugorjunk.
2. A fiús lány.
A fiús lány mindig vézna, lapos, rövid hajú és nyers a modora. Kisebbségi érzése van a mellei miatt, és ezt kendőzi a gorombaságával. Mondhatni Mary Sue ellentéte. A fiús lányt általában nehéz meghódítani, mert a fiúkat barátként kezeli, vagy éppen tojik rájuk, de a történetben jön majd egy különleges fiú, aki felfedezi és felébreszti a nőiességét.
Mi a bajom vele?
Tényleg vannak ilyen lányok, de a fiús lányok nem mind ilyenek. Ezek a tulajdonságok csak szélsőséges esetekben járnak együtt. Ismerek fiús lányt, aki mindig kedves, ismerek olyat, akinek az alakja és még az öltözködése is nőies, de a modora és a temperamentuma kissé "fiús". Amúgy is, mi ez, hogy fiús? A fiúk nem mindig gorombák és nem mindig kendőzik érzelmeiket.
Ez a típus nem annyira unalmas, mint a Mary Sue, és lehet jellemfejlődés is a történetében, valamint egy humoros történetnek jó szereplője. De mindezek ellenére túl jellegzetes, nem életszerű karakter.
3. A Szürke Kisegér
A Twilight sikere óta (miatt?) felszaporodtak a jelentéktelen, visszahúzódó, jellemtelen főszereplők, akiket soha senki sem vesz észre és rendkívül introvertáltak. Nincs kiemelve különleges szépségük, még a ruhájuk is szürke, és teljes mértékben kerülik a feltűnést. Velük szoktak a legdurvább természetfeletti események történni, elrabolják őket a vámpírok, vagy találkoznak egy Rejtélyes Idegennel - róla majd később.
Mi a bajom vele?
A vörös pöttyös könyveknek, amiket olvastam, legalább a háromnegyede követte végig a Szürke Kisegér mindennapjait. Rém unalmas volt már a második után. Nem tudom, hogy szándékos-e ez a jellemtelenség, vagy csupán rossz a karakter jellemzése.
Én egy olyan ember vagyok, aki mindenkiben megkeresi az értéket, a pozitívumot, ezért biztosan ki tudom jelenteni, hogy nem találkoztam még ilyen emberrel. Lehet valaki Szürke Kisegér az iskolában, és bulizhat nagyokat azzal az egy darab barátjával otthon. Mindenkinek vannak gondolatai, érzései, vágyai, és minden introvertált meg tud nyílni valakinek.
4. A Hisztis
Ez a kategória számomra sokáig ismeretlen volt, de egyre több történetben üti fel a fejét pozitív karakterként. Arról a főszereplőről van szó, aki iszonyat gazdag, nagyképű, felvágós, flegma, önző és még sorolhatnám a ráragasztott negatív tulajdonságokat. A Hisztis élete a sztori folyamán gyökeresen megváltozik (valaki meghal, elköltöznek, bentlakásos iskola, stb.), és összekerül a stréberekkel, vagy éppen egy stréber fiúval, aki teljesen megváltoztatja a személyiségét, és a gonosz királynőből Hófehérkét farag. (Van is egy ilyen film, a Vadócka talán?)
Mi a bajom vele?
A jellemfejlődés kibontásának próbálgatására tökéletes ez a szereplő, de Mary Sue-hoz hasonlóan ő sem állja meg a helyét a való életben. Lássuk csak: tegyük fel, hogy létezik ilyen ember. Tapasztalataim szerint nem, mert ahogy tökéletes, úgy velejéig romlott sem lehet valaki. Még a gyilkosokat is olyan érzelmek vezérlik olykor, melyek nem kategorizálhatók jóként vagy rosszként. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az ember alapvető nézeteit és jellemét nem tudja megváltoztatni egy bentlakásos iskola egy kupac stréberrel. A személyiségjegyek és a változás erőssége is túl nagy a valósághoz képest.
Most, hogy túl vagyunk a lányokon, jöjjenek a fiúk!
1. A Szépfiú.
Ez a srác minden nő álma! Leginkább a High School Musical főszereplőjével tudom azonosítani, ha még emlékszik rá valaki. Lehet szőke vagy barna, az mindegy. Egy darab pattanás nincs a fején, pedig 15-19 éves, a teste attól függetlenül, hogy edz vagy sem, kidolgozott, és szép kockás hasa van, ami mindig meg is jelenik a történetben, akár levetkőzik, akár nem. A legdurvább azonban: ennek ellenére kedves, jószívű. Ő az isten, ő John Barrowman, vagy akit akartok.
Mi a bajom vele?
John Barrowman meleg. A sztereotípia szerint minden ilyen jóképű és kedves srác meleg. Ettől eltekintve úgy gondolom, hogy még mindig senki sem lehet tökéletes, sem testileg, sem temperamentumában. A Szépfiúk általában tudják magukról, hogy szép fiúk, és a való életben sem a Szürke Kisegérnek, sem a Fiús lánynak nem lenne esélye megszerezni őt - ilyen körülmények között!
2. A Tajparaszt
A Tajparaszt külsőre hasonlóan néz ki, mint a Szépfiú. Akik a Tajparasztot választják romantikus hódítónak, rájöttek, hogy a Szépfiú nem létezik, és sokkal több esélye van annak, hogy egy tuti külsejű srác igenis el van telve magától. Így hát a megragadó külsejű Tajparaszt a nevéből adódóan egy seggfej, és nagggyon bunkó a főszereplő lánnyal. Amíg egymásba nem szeretnek.
Mi a bajom vele?
Az, hogy elcsépelt, és már nagyon sok helyen összefutottam ezzel a klisével. Ugyanaz a helyzet, mint a Hisztisnél - az, hogy a Szürke Kisegérrel eltölt pár napot, nem fogja megváltoztatni a Tajparaszt nézeteit. Nem fog összejönni a Fiús lánnyal sem, mert nincs rá kifejezett oka. Azzal fog összejönni, aki megragadja a szívét vagy az alsóbb testrészeit.
3. A Legjobb Barát
Aki titokban szerelmes a főszereplőnkbe, vagy éppen most kezdenek egymásba szeretni. Ez a fiú általában szemüveges, kissé szerencsétlen, vicces és félénk, de azért neki is ott vannak a kockák a pólója alatt, ha már eléggé előrehalad a történet. Érdekes módon a történet kezdetéig egyszer sem merült fel a lányban, hogy többet érezhetnek egymás iránt, pedig az óvoda óta ismerik egymást.
Mi a bajom vele?
Létezik ilyen, mert a saját bőrömön tapasztaltam, de valljuk be, nagyon sok kapcsolat barátságból alakul ki, és nincs ebben semmi különleges. A történetekben gyakran a Szépfiúval vagy a Tajparaszttal verseng a Legjobb Barát a lány kegyeiért, és írója válogatja, hogy győztesként végzi-e. A legjobb barát azonban több, mint ez a kifejezés, amit ráakasztunk. Az emberi jellemzői, tulajdonságai felett nem szabad elsiklanunk annak érdekében, hogy bemutassuk: mindenki a főszereplőt akarja barátnőjének.
És végül:
4. A Rejtélyes Idegen.
A RI általában a semmiből bukkan elő, sötét haja van, sötét ruhákat hord, félmondatokban beszél, és nagyon jól néz ki. Szektatag, esetleg vérfarkas, vámpír, és a főszereplő lány majd' bepisil az izgatottságtól, mire a srác végre kinyögi, hogy ő is közéjük tartozik és el akarja vinni magával. Van egy sötét titka, és elég goromba.
Mi a bajom vele?
A fantasy történetek visszatérő szereplője mindig ugyanaz. Teljesen mindegy, milyen különleges képességei vannak, milyen szekta tagja, a lénye és a tulajdonságai megegyeznek. Pedig egy mesebeli lény nem csak ilyen lehet. De persze sokkal izgalmasabb egy ilyen rejtélyes, titokzatos alak, akivel olykor hamarabb fekszik le a Szürke Kisegerünk vagy Mary Sue, mintsem tudná a nevét.
Még lenne mit írnom, de a többi szereplőt már egy másik bejegyzésben fogom ismertetni veletek.
A lényeg szerintem az, hogy egy karaktert dolgozzunk ki, vizsgáljuk meg, milyen tulajdonságok illenek össze, mitől lehetne emberi. Kérdezzük meg magunktól: hogyan reagálna erre? Hogy viselkedik otthon? Mit érez most? Mit kell éreznie annak alapján, ahogy gondolkodik?
Egy karakternek van múltja, jelene és jövője. Feltehetően vannak emlékei, van családja és előzetes tapasztalatai. Ha valami nem indokolja a viselkedését, akkor a karakter nem lesz élethű.
Nem azt mondom, hogy ezek a klisék vagy tulajdonságok rosszak, de mindenképp át kell vizsgálni a szereplőnket minden téren, mert ezek a ráakasztott tulajdonságok nem biztos, hogy előfordulnak a való életben is.
Köszönöm, hogy elolvastátok! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése